Ivey Scotiabank International Case Competetion 2015 – élménybeszámoló
A kanadai Western University-hez tartozó Richard Ivey Business School már 26. alkalommal rendezte meg nemzetközi esettanulmányi versenyét a Scotiabankkal együttműködésben. Az idei évben pedig asorban hatodik corvinusos csapatként mi (Csányi Gabriella, Pardavi Dávid, Radics Dorottya és Tósoki Dániel), és felkészítő tanárunk, Stocker Miklós utaztunk el az Ontarióban található Londonba, hogy megmérettessük a tudásunkat és képviseljük az egyetemet.
Hogy kerültünk Kanadába?
Az utunk 7 hónappal ezelőtt kezdődött, a Corvinus Egyetem Cases on International Business Strategy kurzusán, ahol még két külön csapatban dolgoztunk és versenyeztünk egymással is a kijutás lehetőségéért. A kurzus végére tanáraink (Czakó Erzsébet, Stocker Miklós és Kozma Miklós) és a már CIBS Alumnihoz tartozó egykori versenyzők döntése alapján állt össze csapatunk. Ezután a felkészülés időszaka következett, ahol a kurzuson tapasztalt 2 hetes periódusok helyett hetente kapott új megoldásra váró esettanulmányt a csapat. Az itt kapott felkészítésért és tudásért ezúton is szeretne köszönetet mondani a csapat.
Mi történt Londonban?
A kiutazásunk megpróbáltatásai után – melyek közé egy 9 órás repülőút Frankfurt és Toronto között, majd egy propelleres kisgép fél órás útja Torontóból Londonba tartozott – végre megérkeztünk a 400 ezres kisvárosba, a verseny helyszínére. Az első két nap regenerálódással és a kulturális sokk feldolgozásával telt, hiszen a sztereotípiák meglepően igaznak bizonyultak, tényleg mindenki elképesztően kedves volt velünk. A hotelbe megérkezve megismerhettük a többi csapatot is. Összesen 14 csapat versenyzett a világ minden tájáról – Kanada, USA, Mexikó, Peru, Németország, Hollandia, Magyarország, Szingapúr, Kína, Hong Kong és Új-Zéland nevezett csapatokat.
Milyen volt a verseny?
A verseny a „Work Hard – Play Hard” jelige mentén zajlott, de természetesen még így is a munka volt erős túlsúlyban. A Play Hard részt a különböző social activity-k garantálták, amik minden végigdolgozott nap után segítettek kikapcsolni és garantálták, hogy otthon a hotelszobában senki nem folytatja a munkát az eseten. A hangsúly azonban a két napos esetoldáson (7 és 8 óra) valamint a harmadik napi prezentáción volt. Az egész verseny nagy figyelmet fordít arra, hogy ún. live case-t oldjanak a versenyzők, tehát egy valós, jelen idejű probléma megoldásán dolgozzanak. Ennek megfelelően az idei esetet is valós környezetben, a londoni reptéren prezentálták a versenyzőknek. A hangárban először a WestJet képviselőit hallgathattuk meg, akik a nemrég alapított leányvállalatukkal, az Encore-ral kapcsolatos problémákat ismertették. Ezután visszabuszoztunk az egyetemre és nekifogtunk a megoldásnak. Alapvetően egy HR-fókuszú esetet kaptunk, ami kihívást jelentett, főként a megszokott pénzügyi beszámolók és adatok hiánya miatt. Ennek ellenére sikerült 15 óra alatt egy komplex megoldást kidolgoznunk, amelyben még a pénzügyes csapattagunknak, Daninak is jutott elég számolós feladat.
A prezentációnkra még egy órát készülhettünk szombat délelőtt, de természetesen péntek éjjel is ezzel töltöttük az időnket, challengelve és gyakorolva a már kész prezentációt. A csapatok négy külön teremben prezentáltak, 3-3 fős zsűrik előtt, akik a Scotiabank és más nagyvállalatok képviselői voltak. Sajnos a mi megoldásunk nem nyerte el a zsűrink tetszését, így a csoportunkból – Szingapúr, Új- Zéland, Peru és közülünk – végül Új-Zéland csapata került a döntőbe.
A döntő 4 résztvevő csapata az egyetem nagy termében a csapatok és felkészítő tanárok előtt prezentált, ahol a zsűriben már a WestJet képviselői is helyet kaptak. A győztest végül – a történelem során először – döntetlenként hirdették ki, a szingapúri NUS és az új-zélandi csapat kapott megosztott első helyet.
Természetesen volt bennünk némi csalódottság, hiszen nagyon hittünk a megoldásunkban és örültünk volna a döntőbe jutásnak, de hamar rájöttünk, hogy ez egy ilyen sport. Összességében nagyon jól éreztük magunkat az egész verseny folyamán és abszolút úgy éreztük, hogy felkészültségünkkel és tudásunkkal megérdemelt helyünk van a mezőnyben – ez főleg a következő évek corvinusos versenyzőinek fontos. A verseny után Torontóban töltött 5 nap is tovább fokozta jókedvünket, a 7 hónapos küzdelem minden szempontból megérte, így csak ajánlani tudjuk mindenkinek a „vállgazd piramis” minden egyes lépcsőjét, és különösen a CIBS-et.