McKinsey esettanulmány-verseny élménybeszámoló
Gárdonytól Balutániáig
A HBCS feladta a leckét, amikor arra kért, foglaljam össze a 2014-es McKinsey esettanulmány-versenyen szerzett élményeimet. Egyrészt azért, mert a verseny tegnapelőtt ért véget, és még mindig hihetetlen számomra a végeredmény, másrészt azért, mert rengeteg élménnyel gazdagodtam. De azért megpróbálom őket összegyűjteni, ha úgy tetszik, strukturálni. Az időben lineáris történetmesélés tűnik a legkézenfekvőbbnek.
Egy március végi napsütéses napon elmentem az Andrássy úti McKinsey irodába tesztet írni. A tesztírás eredményének függvényében dől el, hogy ki vehet részt a felkészítő táborban illetve a döntőn. 120 tesztíróból 26 szerencsés jutott be a döntőbe, ami már önmagában sem kis teljesítmény. Ezen a ponton hadd reklámozzam egy kicsit szakkollégiumomat, a Mathias Corvinus Collegiumot, azon belül is a Közgazdaságtan/Business szakirányt, melynek 7 hallgatója – Huszár Gergő, Ferke Dávid, Furdek Balázs, Mihalovics Ádi, Lelkes Peti, Rácz Zoli és jómagam – kvalifikálta magát az idei döntőre – a tavalyi 6 versenyző után.
Ápr. 12. reggel 8 óra. A „mekis” kisbusz Gárdony felé vette az irányt. Felidéződött bennem a 8.-os osztálykirándulásunk, ugyanis már indulás előtt arra kért minket esdeklő hangon a három főszervező, Holes Gréta, Egri Andi és Kiss Vivi, hogy lécci-lécci ne igyunk túl sokat az esti parti során, és ha ez esetleg mégis megtörténik, semmiképpen se hagyjuk el társainkat és ne próbáljunk meg egyedül hazateleportálni… Állítólag mára legendássá vált versenyzők ezt megkísérelték.
Megérkeztünk, menő a szálloda, a Velencei-tóra néz és vitorlás alakú. Sok időnk azonban nem volt kihasználni a szálloda nyújtotta szolgáltatásokat, mert 10-kor már kezdődött is a szakmai program. Dietz Miklós partner rendkívül szuggesztív előadást tartott arról, hogy milyen izgalmas dolog a tanácsadás. Ha bárkinek lettek volna ezzel kapcsolatban kétségei, Miklós biztosan eloszlatta azokat.
A hétvége szakmai része innentől kezdve a MECE, a strukturálás-priorizálás és a top-down szemlélet jegyében telt. 5-6 fős csapatokra osztottak minket, és egész hétvégén együtt dolgoztunk egy esettanulmányon, a megoldásainkat pedig vasárnap délelőtt prezentáltuk. Szerintem nagyszerűen tudtunk csapatként működni társaimmal, a Charming család tagjaival. Az esetkidolgozásunkat végig figyelemmel kísérte Gáti Balázs tanácsadó és a végén csapat szintű és egyéni visszajelzést is adott. Ez az egyetemi közegben ritkán történik meg, így már csak ezért is érdemes részt venni a táborban. A szakmaiság mellett természetesen volt sok móka is, parti a legmenőbb fehérvári vendéglátóipari egységben, szabadulós játék és végül, de nem utolsó sorban nagyon jókat ettünk.
Ápr. 18., reggel 8:45. A helyszín ismét a McKinsey-iroda. 9-kor kiosztották az esetet, amin délig dolgozhattunk. Egy fiktív afrikai ország, Balutánia 20 éves növekedési stratégiáját kellett kidolgoznunk. Elsőre ez elég ijesztően hangzott, de szerencsére az eset sok támpontot nyújtott. Elsőszámú eredmény: nem rohantam ki a teremből sírva 1 óra után. Második számú eredmény: jó volt az időbeosztásom, még a dátumot is volt időm felírni a diáimraJ Harmadik számú eredmény: sikerült elég magabiztosan prezentálnom, úgy éreztem, minden tőlem telhetőt megtettem. Negyedik számú eredmény: mi? én? ez most komoly?! Pereczes Jani a „legjobb vizionárius” különdíját kapta, Huszár Gergő harmadik, Antal Gergő második lett.
Nem is kérdés: jó szívvel ajánlom a versenyt mindenkinek, aki szereti a kihívásokat. Bevallom, én egy kicsit féltem belevágni, hiszen még sosem oldottam meg egyedül esettanulmányt, és hát mégiscsak kényelmesebb begubózni a komfortzónámba. Pedig a jó dolgok eddigi tapasztalataim alapján azon kívül történnek 🙂
Kassay-Farkas Réka
2014.04.20.