SZISZ-es case study kurzus élménybeszámoló
A Széchenyi István Szakkollégiumban a nyári kurzusjelentkezéskor kilencen választottuk a Döntéshozás az üzleti életben elnevezésű, 12 alkalomból álló kurzust. Ez sejteti, hogy nem kizárólag egy esettanulmány versenyekre való intenzív felkészítőről volt szó. Egy-egy témakör megalapozása és a tanácsadói környezetnek megfelelő értelmezése is nagy hangsúlyt kapott. Ezt a kettőséget a két oktató, Balázs Bálint (BCG) és Ábrahám Zsolt (Prímagáz és a HBCS egyik alapítója) hozták létre, mindketten a saját tapasztalataikkal színesítve az alkalmakat. Egymást remekül kiegészítve villantották fel előttünk a versenyhelyzet illetve az üzleti élet kihívásait egy-egy eset kapcsán.
A félévet a tartalmas és igényes diakészítés követelményeivel alapoztuk meg, majd négy témakörrel foglalkoztunk egy rövid elméleti megalapozás, egy közös esetmegoldás és egy egyéni esetfeldolgozás erejéig. A csapatban elkészített megoldásokat egymásnak és az oktatóknak prezentáltuk. Ezen kívül egy alkalommal lehetőségünk nyílt kipróbálni esetmegoldó kompetenciáinkat 60 perces időkorlát mellett, illetve a félév zárásaként belekóstoltunk a mock interjúzás izgalmaiba is. A kurzus ívét adó négy témakör a piacra lépés stratégiai döntése (market entry), a piaci újítás implementálása (go to market stratégia), egy felvásárlási szituáció és krízishelyzetekben való kommunikáció voltak. A témakörök kapcsán felmerülő módszertanok jó kapaszkodót jelentettek (diaszaporítás helyett valós funkciót betöltve), egy-egy eset kurzusalkalmon való közös megoldása pedig az ahhoz szükséges gondolkodási utat, megfelelő hozzáállást, releváns kérdések feltevését segítette. Természetesen a legnagyobb kihívást, és a munkával járó fejlődési lehetőséget a háromfős csapatokban történő esetmegoldás adta, amelyre négyszer került sor. Terjeszkedtünk gyorsétterem láncolattal, megújítottuk a Bonbonetti termék portfólióját, állami felvásárlási ajánlatot tettünk a Vodafone-ra és az IKEA hírnevét romboló videóra reagáltunk PR kampánnyal.
Az esettanulmány versenyeket olyan értelemben is modelleztük, hogy a két oktató jelentették a zsűrit (a döntéshozókat) és mi testesítettük meg a tanácsadókat. Ez növelte a kihívás mértékét, hiszen a prezentációk végén izzasztó kérdésekkel világítottak rá a megoldásunk gyenge pontjaira, majd azonnali visszajelzést kaptunk a munkánkról, az előadásunkról, kiemelve az erősségeket és a fejlesztendő területeket.
Különböző alapokkal rendelkező csapattagokként idővel összeszoktunk, megtanultuk strukturálni és szétosztani az eset feldolgozását, lehetővé téve a párhuzamos munkát. Átlagosan fejenként 10 órát töltöttünk egy-egy megoldással és prezentációkészítéssel. Rengeteget fejlődtünk a ppt gyártás terén, mind a diák igényességét, mind a tartalom koherenciáját és minőségét tekintve. Jelentős kihívásnak találtuk az esetek feldolgozását, amit a versenyszellem és az oktatók elvárásai erősítettek, a kapott visszajelzések pedig kellő motiváló erőként hatottak ránk. A terhelést viszont feloldotta a kurzusalkalmak jó hangulata, az oktatók színes, való életből vett példái és történetei, amik még hitelesebbé tették, milyen értékes tudást szerezhettünk meg a 12 alkalom során.