KPMG ACE THE CASE 2016 – ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ
Amikor minden összejön
Már csak pár percre voltunk a KPMG irodájától. A hármas metrón ültünk, ami szinte mindig emberekkel zsúfolt, de aznap kivételesen mind a négyünknek volt ülőhelye. Nem beszélgettünk; mindenkinek az járt a fejében, mekkora kihívás előtt állunk, és hogy vajon meg fogunk-e tudni birkózni vele. Három óra alatt megoldást találni egy komplex üzleti problémára, majd azt jól strukturált, precízen kidolgozott prezentációba sűríteni és meggyőzni a zsűrit arról, hogy a tervünk az elképzelhető legjobb stratégia, nem egyszerű feladat…
Beléptünk a hideg, szeles utcáról a modern épületbe, ahol az elmúlt két napunk nagy részét töltöttük. Az első terembe érve újra megragadta a tekintetemet a mélykék, hívogató kanapé a sarokban. A környezet már nem okozott meglepetést: a korábbi napokban sok időt töltöttünk a halvány színű falak között. A hét elején már volt szerencsénk találkozni a KPMG elismert tanácsadóival, vezetőivel, akik készségesen meséltek feladataikról, tapasztalataikról, majd pedig egy hosszú tréning alatt segítettek elmélyíteni az esetoldásról szerzett ismereteinket.
Szerdán is a már szinte megszokott módon zajlott minden, késés nélkül kezdődtek a programok, gördülékenyen irányították a résztvevőket. Ezen a napon azonban a rengeteg, kedvesen mosolygó, beszélgető ember helyett csak páran álldogáltak egy zárt ajtó előtt a kezüket tördelve. Ugyanazt érezték, amit mi… Rövid várakozás után beengedtek minket a terembe, ahol apró feladattal igyekeztünk oldani a feszültséget, kipróbálni kissé berozsdásodott prezentáló készségünket.
A feladat jót tett, de az én szívem még mindig kalapált az izgalomtól. Hamarosan megkaptuk az esetet és felkísértek minket a terembe, amely az azt követő három órában a világot jelentette számunkra.
Azonnal nekiláttunk az eset áttanulmányozásának, pár percig síri csend uralkodott kis „irodánkban”. Az asztalon szendvicsek pihentek, amikhez – a mardosó éhség ellenére – az izgalom miatt szinte hozzá sem nyúltunk. Nekikezdtünk az eset megoldásának, amely a Dubai Parks and Resorts problémáját tárta elénk. A gond egy nemrégiben folytatott teszt során került felszínre, amikor kiderült, hogy a park több részén az alapanyagok nem megbízható szállítótól származnak. A teszt bukását a vállalat egyik alkalmazottja videóra is vette, és fenyegetőzni kezdett annak kiszivárogtatásával. A harmadik kihívást a szűkös költségvetés, valamint a szorító határidők jelentették. A megoldásunk kidolgozása során nagy figyelmet fordítottunk az etikus magatartásra és a nyílt kommunikációra, hiszen ilyen krízishelyzetben ezek vezethetnek hosszú távon fenntartható megoldáshoz. Így tehát azonnali sajtótájékoztató összehívását javasoltuk, amellyel a vállalat kiveheti a fegyvert a zsaroló kezéből; majd belső vizsgálatot, hogy a hiba forrását kiszűrjék és megakadályozzák a megismétlődését; valamint tesztek lefuttatását a parkok mindegyikében, és a szükséges javítások végrehajtását. A megoldás kidolgozása során mindig az emberi élet védelmét tartottuk első és legfontosabb tényezőnek, a profitabilitás hátrébb került a prioritási listán.
A közös munka könnyű volt, összeszokott csapatként dolgoztunk. Az első perctől kezdve letisztázódtak a feladatkörök, mindenki tudta, mi a dolga, így nem kellett értékes perceket töltenünk a szerepek meghatározásával. A csapatunk timekeepere szorgos – de nem túl hálás – munkájának köszönhetően sikerült az előre megbeszélt időhatárokat, stratégiánkat tartani, így amikor belépett a kísérőnk, már panasz nélkül tudtuk követni a prezentáció színhelyéül szolgáló terembe.
A négy zsűri előtt az izgalomtól eleinte kissé remegő térddel kezdtünk a megoldásunk bemutatásához. A kezdeti félelem halványulni kezdett a velünk szemben ülő szaktekintélyek érdeklődő, támogató tekintete láttán. Utolsóként kerültünk sorra, azonban a hosszú órák óta tartó verseny után is szakadatlan figyelemmel hallgatták szavainkat. A prezentáció végén megkönnyebbülve léptünk ki a folyosóra, ahol szinte azonnal eluralkodott rajtunk a fáradtság. Pár perc pihenő után visszamentünk a terembe, ahol azt javasolták, a zsűri döntéséig üljünk össze csapatainkkal és beszéljük meg az élményeinket, pozitív és javítandó területeinket, hogy ezekből tanulva tudják a döntőbe kerülő csapatok a maximumot nyújtani.
Kis megbeszélésünkhöz a megfelelő helyet keresve eszembe jutott az a mélykék kanapé, amely már a megérkezésünk pillanatában is felkeltette a figyelmemet. Tudtuk, hogy nem mi leszünk az egyetlen csapat, aki ezt képzeli el tökéletes helyszínnek a megbeszéléshez, így szaporázni kezdtük lépteinket. Igazunk volt: egy pécsi egyetemről érkezett csapat csatlakozott hozzánk a legkényelmesebb helyért folytatott versenyben. Csaknem egyszerre értünk oda, ezért azt láttuk helyesnek, ha megosztozunk a kanapén: így hát nyolcan várakoztunk az eredményre, azzal viccelődve, hogy együtt kellene mennünk Lisszabonba. Hamarosan elérkezett a perc, amikor besétálhattunk a terembe az eredményhirdetésre. Izgatottan ültünk a helyünkön azt találgatva, vajon melyik lesz a két döntős csapat. Rövidesen fény derült rá, hogy nem más, mint mi, a Background Consulting, valamint a Simplex a pécsi egyetemről, akikkel pár perccel korábban Lisszabonról álmodoztunk. Az örömtől szinte megrészegedve álltunk ki a több tucat kiváló esetoldó és a KPMG neves tanácsadói elé, hogy újra ismertessük megoldásunkat. A korábbi izgalom csak fokozódott, ott éreztük meg csak igazán a helyzet súlyát. Tudtuk, hogy már csak pár lépésre vagyunk a győzelemtől, és ha azt a pár lépést képesek vagyunk eredményesebben megtenni, mint a másik csapat, már semmi sem állíthat meg minket Lisszabonig.
Amikor végeztünk a prezentációnkkal és megválaszoltuk a zsűri kérdéseit, visszaültünk a helyünkre, hogy meghallgassuk a rivális csapatot is. Sajnos a megoldásuk hallatán nem tudtunk megnyugodni, erős ellenfélnek bizonyultak, de bíztunk magunkban és abban, hogy az összekovácsolódott csapatként kimerítő munkával kidolgozott megoldásunk el fog juttatni minket a célig.
Nem kellett sokat várni a zsűri döntésére. Abban a fél órában már egymással nem is tudtunk beszélgetni, inkább a többi versenyzővel ütöttük el az időt, hogy oldjuk a feszültséget. Az ő támogató szavaik megkönnyítették a végtelennek tűnő percek múlását, az izgalom enyhítését.
A végeredmény kihirdetése valójában csupán pár perc volt, nekünk mégis óráknak tűnt. Amikor pedig megtudtuk, hogy a mi csapatunk képviselheti Magyarországot Lisszabonban, nem akartuk elhinni.
Újra lejátszódtak bennünk az elmúlt napok izgalmai, örömei, az új ismeretek, amiket a tréningen sajátíthattunk el, az inspiráló emberek, akikkel beszélhettünk, a kiváló esetoldók, akik nem csupán kiemelkedő tehetségüket, de sportszerűségüket, kedvességüket is bizonyították támogató szavaikkal. Itt tudatosult bennünk csak igazán, hogy ezen a napon nekünk tényleg minden összejött…
Ezúton is szeretnénk megköszönni a KPMG-nek a hibátlan szervezést, a gondos tájékoztatást és levezénylést, a részletes és szakértői visszajelzést a teljesítményünkről, valamint a lehetőséget, hogy ilyen inspiráló környezetben bizonyíthattuk rátermettségünket.
Egyszer egy nagyon kimerítő napom után valaki azt mondta nekem, minél magasabb hegyet mászok meg, annál szebb lesz a kilátás… Nos, innen egész megkapó. 🙂
Varga Szilvia
