PwC Consulting Challenge – ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ
Az idei PwC Consulting Challenge az elmúlt évekhez képest erős fókuszt kívánt helyezni napjaink egyik legtrendibb tanácsadói szolgáltatására, a digitalizálásra. Ennek okán a Digital Edition névre keresztelt esetverseny lebonyolítása is helyenként eltért a szokványostól. De ne szaladjunk ennyire előre, szépen sorjában mindent.
Egyéni forduló
November 21-én reggelre hívták be azt a 48 főt, aki túljutott az online teszteken. Az angol nyelvű egyéni forduló rögtön több szálon futott. Amíg nekünk, ”gazdosok”-nak egy négyórás esettanulmányon kellett átverekednünk magunkat, addig az ”infós” szekció egy teljesen más kaliberű feladattal szembesülhetett – a verseny kialakításakor ugyanis szempont volt az, hogy csapatonként legyen egy informatikai szakról érkező tag. Róluk többet sajnos nem tudok mondani, de számunkra elég érdekes volt már ez az esettanulmány is. Egy autóipari cégnél kellett a teljesítménymenedzsmentet és a bérezési rendszert átalakítani, majd később egy három fős zsűri előtt prezentálni megoldásunkat. Úgy gondolom, mindenki szabadon engedhette a fantáziáját, hiszen post-it-ekkel és különböző színű filcekkel kellett papíralapú slide-okat készítenünk. Az időbeosztást itt kulcsfontosságúnak tartottam, mivel nagyon nem volt mindegy, hogy a béta tartalmat mikor fogom átvinni a végleges ”slide-jaimra”. A prezentációk késő délután értek véget, és mindenki abban reménykedve indult haza, hogy részt vehet majd a döntőn is.
Döntő
November 25-én délelőtt kezdődött a döntő első napja. A bemutatkozó prezentációk után a ShiwaForce partnercég tartott nekünk egy tréninget a scrum módszertanáról, ami alapján a későbbiekben is dolgoznunk kellett. A 72 órás eset megkezdése előtti utolsó mozzanat a csapatbeosztás, és a mentorok hozzárendelése volt. A kezdeti ismerkedés egyértelműen megerősített abban, hogy remek srácokkal kerültem össze. Öt csapat 20 esetoldója vágott bele a munkába a győzelem reményében. Ha volt is izgalom vagy idegesség, az rögtön elszállt, sok munka állt mindenki előtt.
A versenyfeladatot az irodában kellett megoldani: laptopokat, projektort és számos egyéb eszközt is biztosítottak számunkra az eredményes munka érdekében. Ezután már csak a csapatokon múlt, mennyit vannak bent saját kis szobájukban.
A scrum sokunk számára új dolog volt, kezdetben testidegen. Főleg az első nap harcoltunk ellene, viszont az idő előrehaladtával egyre jobban beleépítettük az esetoldásba. Kötelező demókat (mini prezentációk) kellett adnunk a scrum master (felelős szakember), illetve a mentorunk számára jelenlegi helyzetünkről 3 vagy 6 órás időközönként. Az egyes sprintekre (behatárolt időtartamok) kijelölt rövid távú célok és azok megvalósítása jelentős mértékben segítettek a csúszások elkerülésében.
A csapatdinamikánk az elején kicsit csapongó volt, az első nap csak kvázi a csoportfejlődés viharzás fázisáig jutottunk el. Sok mindenben nem értettünk egyet és ez rengeteg időt, energiát felemésztett… Valahol viszont ez érthető, hiszen most dolgoztunk először együtt. Végül is a második nap elejére sikerült a csapatszerepek mellett közös álláspontot is kialakítani, és teljes mértékben ráfókuszálni a feladatra.
Térjünk rá az esetre is röviden. Egy biztosítótársaság stratégiáját kellett újratervezni és működését digitalizálni, továbbá egy kattintható prototípust (mobilalkalmazás) gyártani hozzá. A feladat nagy kihívás elé állította a csapatokat, hiszen eddigi életünk során nem nagyon mélyedtünk el a biztosítási piac működésében. Az internet mellett azonban segítségünkre volt rengeteg dokumentum, amelyet a szervezők biztosítottak számunkra. Az app elkészítése teljes embert kívánt – időnként a stratégiai kérdésekben, designban természetesen egyeztettünk –, így egyes esetekben a maradék három fő munkája átszervezést és nagyobb összhangot igényelt.
Lényegében a szombatunk és vasárnapunk ugyanúgy telt. Reggel bementünk, egész nap dolgoztunk az eseten, prezentáltunk a sprintek végén, és éjjel 10-12 között hazamentünk. Zárójelben jegyzem meg, volt egy emberke, aki vasárnapról hétfő virradóra 4:30-ig tartózkodott az irodában a többiek állítása szerint (de gyanítom, ez csak legenda). Az esetünk lépésről lépésre épült fel, tényleg sokat segített a scrum módszertan a csúszások elkerülésében – azonban így sem kerülhettük el a hétfői nagy hajtást. Egészen az utolsó pillanatig dolgoztunk a diákkal, az utolsó percben küldtük el a végleges anyagot. A köztes egy-másfél órában javarészt a prezentációra gyakoroltunk, másodikként kerültünk sorra. A prezentációnkat – úgy érzem, korrektül elmondtuk – és a kérdés szekciót is jól zártuk.
Az eredményhirdetésig lévő szabad 2-3 óránkban már jelentősen fokozódott az izgalom. Holtidőben a csapatok egymással beszélgettek és osztották meg tapasztalataikat, megoldásaikat. Az eredményhirdetésen első három helyezettet hirdettek, klasszikusan visszafelé. A harmadikok nem mi lettünk, a másodikak sem. A győztes történetesen az 1.-es csapat lett! Azok pedig mi vagyunk! Boldogság, kézfogás, mosoly. A ceremónia után kellemes beszélgetések során tudhattunk meg többet a biztosítási szektorról a többségében biztosítótársaságok vezetőiből álló zsűritől, továbbá a szervezők, mentorok is megosztották velünk tapasztalataikat 1-2 pohár pezsgő kíséretében.
Szervezés
Nem tévedek, ha azt mondom, senki sem panaszkodott rá. Napi három svédasztalos étkeztetésünk mellett minden esetlegesen felmerülő problémánkra megoldást találtak a PwC és a ShiwaForce munkatársai, legyen szó webdesigner segítségétől elkezdve 23:00-ás extra kávéig. Minden körülmény adott volt ahhoz, hogy csak a feladatainkkal törődjünk. Összességében nagyon boldogok vagyunk: új ismeretekkel, élményekkel gazdagodtunk, új embereket ismertünk meg és új lehetőségek adódtak számunkra. Ezúton szeretnénk megköszönni a szervezők és zsűri munkáját, nem utolsó sorban pedig mentorunk támogatását. Külön köszönöm csapatunk tagjainak áldozatos munkáját.
Etédi Benjámin
PwC 1.-es csapat
