A corvinusos vállgazd-piramis – esetoldás az egyetemen
A Corvinusos „vállgazd-piramis” eleinte – úgy a hatodik-hetedik egyetemi órád környékén, amikor a kezedbe nyomják a tantárgyleírást – egy rendkívül jól strukturált problémának látszik. Négy félévnyi képzés, egyre szűkülő fókusszal és folyamatos elmélyüléssel az üzleti esetek megoldásában, a végén pedig egy lehetőség nemzetközi versenyre menni. De ahogy közeledik az ember a piramis csúcsa felé, úgy tűnik el a biztos oktatási struktúra a lába alól, hatalmasodik el egyre gyakrabban a felkészülés közben rajta a pánik, és annál nagyobb végül a rácsodálkozás, hogy mit és mennyit is tanult. Naiv elsőévesként, a „vállgazd-piramist” bemutató szórólapot látva én is kitűztem magam elé célul, hogy nekem két év múlva CIBS-eznem kell.
A vállgazd-piramis tulajdonképpen keretbe foglalja az üzleti BA-képzést: az alapoktól, a vállalatgazdaságtantól indulva. Első félévben ez még egy „tisztességes”, csapatmunkát és frontális oktatást váltogató tantárgy, ahol az üzleti alapokat és gondolkodásmódot kaptuk meg, az elméleti keretek között néhányszor előbukkant a valóság egy-egy esettanulmány vagy interjúkészítés formájában.
A második féléves üzleti gazdaságtan már átvezet a későbbi esettanulmány-megoldó órákhoz, a vállgazdos alapokat témánként lebontva esettanulmányokon keresztül dolgoztuk ki. Ez a tantárgy nálunk még viszonylag messze állt az implementációtól, inkább elemző funkciója volt, ahol a prezentálást és az opponálást is gyakorolhattuk.
Egy félév kihagyás után lehetett továbbmenetelni a már komolyabb erőfeszítést igénylő – ráadásul angol nyelvű – tantárgyak felé. A harmadik lépcső a Cases on Business Economics, az első ténylegesen esettanulmány-fókuszú óra, ahol négyfős csapatokban dolgoztunk ki eseteket és prezentáltuk kéthetente. A köztes hetek elméleti alapozással és értékeléssel teltek, hogy a fejlődés folyamatos legyen a félév során.
Végül az ötödik félévre el is értünk a piramis csúcsára: a Cases on International Business Strategies-hez. Ez az a tantárgy, amit nem elég felvenni, be is kell jutni rá: négyfős csapatban jelentkezve kell megoldani egy próbaesetet, és a leadott megoldások alapján választják ki azt az öt csapatot, aki részt vesz a kurzuson. Ezután kezdődik a neheze: kéthetente komoly üzleti eseteket kell megoldani majd prezentálni azokat a zsűri előtt, túlélni a Q&A-t megvédve a bemutatott megoldást, végül meghallgatni a teljesítményetekre adott visszajelzést. Leginkább egy kiképzőtáborhoz lehetne hasonlítani, ahol hiába a kemény munka, a saját érdekedben meg fogod kapni a kritikát, és legközelebb már felkészültebben és magabiztosabban állsz a zsűri elé. E közben persze folyamatosan fejlődik az elemzőkészséged, megtanulsz hitelesebb pénzügyi hátteret állítani a megoldásod mögé, jobban prezentálsz és változatos – sokszor különös – iparági információkkal kezd megtelni az agyad. A kurzus zárása pedig egy döntő eset – nekünk a Merck gyógyszercég -, ahol legjobb formánkban mérhettük össze magunkat a többi csapattal, ráadásul kibővült zsűri előtt, akik ígéreteikhez híven a gonoszabb kérdéseket az utolsó esethez tartogatták. A CIBS-et talán a legjobban egy ismerősöm leírása foglalná össze: „Utólag jössz rá, hogy hiába nem „tanítottak” neked semmit, ezzel a tantárggyal tanultál a legtöbbet az egyetemen.”
Farsang Zsófia (a 2013-as győztes CIBS csapat tagja)