Star Case Competition 2013 élménybeszámoló
Jöjjön az első vendégcikk a blogon, egyenesen Rotterdamból! Ezúton is köszönjük a posztot Holczinger Dórának, Welsz Editnek, Börcsök Márknak és Csikós Ádámnak.
Múlt héten került megrendezésre a STAR Case Competition 2013-as döntője Hollandiában, melyre a Corvinus csapata is meghívást kapott. Az esetmegoldó versenyt a Rotterdam School of Management STAR diákszervezete rendezi, immár harmadik éve.
A sikeres kvalifikáció után nagy lelkesedéssel vágtunk neki a készülődésnek, hiszen tudtuk azt, hogy idén első ízben a verseny határai kibővültek, és tengerentúli csapatokkal is összemérhetjük tudásunkat. A résztvevő egyetemek névsora alapján igazán színvonalas versenyre számítottunk: A HEC Montreál (Kanada), Queen’s University (Ontario, Kanada), Chula University (Thaiföld), National University of Singapore, Gadjah Mada University (Indonézia) egyetemek képviseltették magukat a tengerentúlról, valamint a Rotterdam School of Management csapata, és mi a Budapesti Corvinus Egyetem csapata képviseltük Európát. Nem csalódtunk a színvonalban.
Felkészülés
Habár mindannyian dolgoztunk már együtt valakivel a csapatból másik versenyeken, és ismertük is egymást korábbról, ebben a felállásban ez volt az első közös versenyünk, így tudtuk azt, hogy a sikeres szerepléshez szükség lesz egy kis összeszokásra.
A felkészüléshez a HBCS segítségét kértük, akiktől remek coachingot kaptunk.
A tréning során két esetet oldottunk meg együtt. Az első egy 24 órás eset volt, mivel tudtuk, hogy a versenyen a fő esetre is ennyi időnk lesz. A megoldásunkat a verseny előtt hétvégén prezentáltuk a HBCS tagjainak. Ezután egy egyórás esetmegoldás következett, melynek végén szintén prezentáltuk megoldásunkat. Ezalatt Zsolti és István folyamatosan figyelték a csapatot, hogyan dolgozunk együtt. Miután mindkét esetet leprezentáltuk, következett a feedback session, amelynek köszönhetően sikerült letisztázni a csoporton belüli pontos szerepfelosztást, és az egyéb kérdéses területeket, hiszen tudtunk, hogy mind a 8, mind a 24 órás esetnél erre nagy szükségünk lesz.
Megérkezés és ismerkedés
Mivel a szállást a szervezők állták, egyedül az utazást kellett magunknak megoldanunk.
A hétfői utazás Rotterdamba jó hangulatban telt, mindazok ellenére, hogy a hajnali négy órás kelés után következett egy átszállás Varsóban, valamint Eindhovenből vonatozás Rotterdamba, és délután háromnegyed négykor már be is gördültünk Rotterdam Blaak vasútállomásra, ahol már várt ránk az egyik szervező. Ezután következett a nyitóvacsora egy elit étteremben, ahol az asztaltársaság többszöri cseréjével megismerhettük a többi csapatatot.
A rendelkezésünkre álló rövid idő miatt sajnos csak felszínesen sikerült megismerkednünk a többiekkel, de a feladatmegoldások szüneteiben a szervezők igyekeztek lehetőséget biztosítani arra, hogy lehetőség szerint mind jobban megismerjük egymást, és Rotterdamot is. Annak ellenére, hogy a szervezők velünk egyidős hallgatók voltak, mind a szervezés menetét, mind pedig az anyagi erőforrásokat tekintve abszolút profi rendezvényt köszönhettünk nekik.
Verseny / döntő
Maga a verseny két fordulóból áll: egy short case, és egy long case megoldására volt lehetőségünk. A rövidebbik egy szenegáli projekt, egy természeti környezet helyreállításával kapcsolatos feladat volt, melynek különlegességét az adta, hogy azon túl, hogy valós esettel álltunk szemben, és az azt kidolgozó szponzor is tagja volt a zsűrinek. Az időbeosztás kulcsszavakban: 8 óra felkészülés, 10 perc prezentálás, 5 perc Q&A. A többiek megoldását nem volt lehetőségünk látni.
A hosszabbik eset során a házigazda egyetem számára kellett fenntarthatósági tervet kidolgoznunk: 24 óra felkészülés, 20 perc prezentálás, 10 perc Q&A. A kiválasztás módja különleges volt: a 24 órás, alvásban rendkívül ritka periódus után egy rövidebb executive summaryt és egy hosszú reportot kellett benyújtanunk, melyek közül kiválasztották a négy legígéretesebb javaslatot. Prezentálnia csak ennek a négy csapatnak volt lehetősége, azonban nem tudtuk előre, hogy melyik csapatok lettek kiválasztva: minden csapat beült egy közös előadóterembe a zsűrivel, ahol először kihirdették az első prezentáló csapatot, akinek azonnal ki kellett mennie prezentálni, majd miután végeztek, kihívták a második prezentáló csapatot, akik azonnal prezentáltak, és így tovább. Ennek köszönhetően az izgalom maximális volt, hiszen az sem volt biztos, hogy egy adott csapat prezentálhat-e, és hogy hányadikként.
Tanulságok
A 24 órás case studyban második helyet értünk el, a Szingapúri Egyetem csapata mögött. Azt mondják, hogy jobbtól kikapni nem szégyen, és mi is ezzel vigasztaltuk magunkat: e sorok írója élete legjobb esettanulmány-megoldását látta a szingapúri csapat prezentálásában. Az anyanyelvi szintű angolnyelv-tudáshoz páratlan előadói készség, világos struktúra, és ennek alátámasztásához back-upokkal együtt közel száz dia társult a győztes csapat esetében. Milyen következtetéseket vontunk le a helyezésből? Még nem telt el elég idő ahhoz, hogy a számtalan szerzett tapasztalatot konkrét tanulságokká rendezzük; továbbá természetesen különféle meglátásaink születtek a verseny kapcsán. Azonban két dolgot mind a négyen ugyanúgy láttunk: egyfelől, nem kell félni a nemzetközi versenyeken való szerepléstől, hiszen a döntően hazai pályán szerzett tapasztalat és tudás révén helyt tudtunk állni a nemzetközi mezőnyben is – a lényeg, hogy próbáljuk valamilyen módon differenciálni magunkat az esetmegoldás során a többi csapattól, ami alapján megjegyez minket a zsűri. Ez esetünkben a rendkívül mély szintig megtervezett implementációban testesült meg, melyet gondos tervrajzokkal is illusztráltunk. Mindazonáltal be kellett látnunk, hogy a győztes csapat egy ligával fentebb játszott: ahhoz, hogy a jövőben az aranyat is elhozzuk, még nagyon sokat kell fejlődnünk.
A záróvacsora és a díjátadó a Rotterdam jelképének számító Euromast torony éttermében került megrendezésre. A vacsora fantasztikus, a kilátás alattunk a várossal pedig lélegzetelállító volt.
Az estét, és a versenyt a vacsora után egy sörözés zárta, ahol megosztottuk tapasztalatainkat és jókívánságainkat a többi résztvevővel.
Úgy érezzük, hogy maximálisan megérte részt venni a versenyen, és bátorítani tudunk mindenkit, hogy versenyezzen, hiszen rengeteg ehhez hasonló lehetőség van, a HBCS-nek pedig ez úton is köszönjük a coachingot!