Hungarian Business Case Society

Már nagyon rég írtam könyvajánlót a blogra, mivel az utóbbi időszakban nem nagyon volt időm olvasni. Most hogy itt a tavasz ezen határozottan változtatni szeretnék. Még február elején, az egyik IFUA-s partner ajánlására kezdtem el olvasni Roland Huntford Scott és Amundsen című könyvét.  A könyv a földgolyónkhoz köthető utolsó nagy felfedezés, a Déli-sark meghódításának történetét írja le.

A könyvben a cselekmény két, párhuzamos szálon fut, melyek középpontjába a könyv két fő hőse, a norvég Roald Amundsen és a brit Robert Falcon Scott. Történetük ismert, versenyt futottak a déli sark meghódításáért. A sarkot először Amundsen (1911 dec.15) érte el, Scott majd egy hónappal később (1912. jan. 1) tűzhette ki a brit lobogót. A felszerelés hiányosságainak és a rosszul megtervezett logisztika miatt Scott, nem jutott vissza az alaptáborba. Kettejük küzdelme több, napjainkra is érvényes tanúságot magában hordoz.

Célokon módosítani

Roald Amundsen a kezdetektől rajongott a sarkkutatásért. Fiatal kora óta tervezte az Északi sark meghódítását. Felfedezők, utazók előadásaira járt, tudatosan készült a nagy útra. Pechére az amerikai származású Robert Perry 1909. április 6-án elsőként jutott el az Északi sarkra. Amundsen-t sokkolta a hír, hiszen ő szeretett volna lenni az első, aki eléri az északi pólust. Pár napon belül újratervezett és immár a Déli sark irányába tekintett. Amundsen célja a pólus meghódítása volt és erre tudatosan készült. A legjobb grönlandi kutyákat szerezte be, tudatosan válogatta össze csapata tagjait, hajóját a Fram-ot is a déli jeges vizekre terveztette át. Amundsen az eredeti célokhoz és a korábban megtervezett dolgokhoz a déli sarkon is ragaszkodott, csak végszükség esetén változtatott. Tanult más felfedezők és saját korábbi hibáiból.

Scott ezzel szemben nem használta ki a rendelkezésre álló időt. Nem olvasta a nagy felfedezők úti naplóit és nem helyezett elég nagy hangsúly a megfelelő pónik, kutyák kiválasztására. Túl sok időt és energiát ölt a motoros szán fejlesztésébe és sose tesztelte sarkköri körülmények között. Nem hitt a szánhúzó kutyák erejében és a síelés erejében. Gondolkodás nélkül, zsigerből vetette el. Scott számára a cél a katonai ranglétrán történő előrelépés volt, melynek a nagy földrajzi felfedezés csupán egy eszköze volt. A fent maradt leírások alapján Scott gyakran, indoklás nélkül változtatta a parancsokat. A gyakori újratervezések sokszor követhetetlenek voltak a csapat többi tagja számára.

Eltérő vezetési stílus

Amundsen és Scott több tekintetben is szöges ellentéte volt egymásnak. A karakterek közti eltérés egyrészt a szocio- kulturális különbségeknek tudható be.  Amundsen az éppen függetlenné váló norvég nemzet frusztrációit viseli magán, míg Scott a hatalmas brit gyarmatbirodalom összes gőgjét. Képzettségüket tekintve Amundsen az orvosi tanulmányait hagyta ott a sarkkutatásért, Scott pedig a haditengerészeti előre menetelét várta a nagy felfedezéstől.

Amundsen vezetési stílusát a participatív vezető fogalmával lehetne leginkább leírni. Minden fontosabb döntést megvitatott a csapatával, kikérte társai véleményét. Mindez nem jelentette azt, hogy határozatlan lett volna, sőt. Amundsen – Scotthoz hasonlóan – feltétlen loyalitást várt el társaitól. Miután Johanson nyilvánosan megkérdőjelezte a kapitány tudását, Amundsen gyorsan és szigorúan tett rendet. Johanson a zendülésének köszönhetően került ki a déli sarkot megtámadó csapatból. Amundsen az út során többször is tanult a hibáiból. Egy depó kihelyezés során a visszafelé úton társait hátrahagyva erőltetett tempót diktált és előre sietett, mely majdnem végzetes katasztrófába torkollott. A csapat egyik tagja lemaradt és csak az utolsó pillanatokban tudták megmenteni.  Amundsen ekkor belátta, hogy hibát követett el, többet nem is fordult elő hasonló eset az út során

Scott nagy csapattal indult el. A csapatban többen voltak, akik pénzzel vásárolták be magukat az expedíció tagjai közé. Scott számára végig a parancs feltétlen teljesítése számított a legfontosabb erénynek. Scott gyakran változtatta a döntéseit és nem kérte ki a társai véleményét. Az egymásnak ellentmondó utasítások több kritikus helyzetet is eredményeztek. Odavesztek a pónik, elsüllyedt a jég mélyén egy motoros szán, a csapat több tagja frusztrált volt. A brit expedíciót végig fagyos hangulat kísérte a sarkon. Scott az utolsó pillanatig a külső körülményeket okolta a történtekért.

Logisztika fontossága

A déli sarkig expedíciónak három nagyon fontos mozgatója volt: 1. felszerelés és ellátás, 2. lerakott depók távolsága, valamint 3. a depók közötti mozgást és az előremenetelt segítő eszközök. A két vezető a vállalkozás levezénylését is teljesen máshogy képzelte el. Amundsen az expedíció során többször nyúlt vissza az északi sarkkörön tapasztaltakhoz. Eszkimó ruhát hordott és az északiak életmódjához hasonló körülményeket (étrend, iglu) alakított ki társai számára. A lerakott depók kapcsán is biztosra ment. A depókat sűrűn, fűtő olajjal és élelmiszerrel bőségesen feltölöltve alakította ki.

A járművek tekintetében Scott eleinte motoros szánnal, majd pónikkal próbálkozott, végső esetben az emberek által húzott szánt se vetette el. Amundsen a korábbi Északi sarki útjai során sokat tanult az eszkimóktól. Szánhúzó kutyákban és síelő felfedezőkben gondolkodott.

A könyv két eltérő vezető megfeszített munkáját mutatja be az utolsó nagy földrajzi felfedezés történetén keresztül. Két eltérő ember, két külön megközelítéssel ugyanazon célért verseng, a déli sark eléréséért.