APEX Business-IT Global Case Challenge
A rotterdami versenybeszámoló után újra vendégszerzőket üdvözölhetünk a blogon. A Tao Consulting tagjai egy nívós IT-s versenyen jártak néhány hete. Cikkükből nem csak az derül ki, milyen a Távol-Keleten versenyezni, hanem az is, hogy hogyan lehet kijutni és felkészülni egy ilyen eseményre.
Minket ért a megtiszteltetés, hogy a Budapesti Corvinus Egyetemet képviseljük az APEX Biz-IT Global Case Challenge 2013 versenyen Szingapúrban. A Halász János, Mózes Marcell, illetve Polyák Patrik összeállítású csapatunk neve Tao Consulting. Mind a hárman harmadéves gazdaságinformatikus hallgatók – és egyben csoporttársak – vagyunk. Felkészítő tanárunk pedig Dr. Fehér Péter, a Corvinus Egyetem Információrendszerek Tanszékének tanára.
A folyamat még szeptemberben kezdődött, amikor kezdetét vette egy fél éves felkészítő kurzus az egyetemen (Cases on Business-IT Management), aminek keretében minden jelentkező csapat kapott hetente egy esetet, amelyet meg kellett oldani, és a következő héten prezentálni. A félévet egy háromfordulós verseny zárta, ahol az Információrendszerek Tanszék tanári kara volt a zsűri. A három forduló igyekezett minden szükséges aspektust lefedni. Az utolsó eset rendkívül összetett volt, a vállalati informatika nagyon sok aspektusát érintette. Végül a versenyt sikeresen megnyertük, amit óriási öröm és ünneplés követett!
A vizsgaidőszak után belekezdtünk a felkészülés második hullámába. Ez még intenzívebb volt, és úgy érezzük, hihetetlen sokat tudtunk fejlődni a tavaszi félév alatt. Minden hétfőn találkoztunk, amikor Péter, illetve egy korábbi szingapúri csapat két tagja, Badó Andrea, illetve Dinya Péter segítette a felkészülésünket. Külön tananyagokat dolgoztunk fel, és hat (!) 24 órás versenyszimulációt is tartottunk, illetve – szeptembertől számolva – összesen húsz (!) esetet oldottunk meg a felkészülésünk alatt. A félév végén pedig támogatónk, a T-Systems Magyarország Zrt. jóvoltából részt vehettünk egy profi prezentációs tréningen is. Ez egy két napos tréning volt, ahol nagyon sokat tudtunk javítani a teljes prezentációs folyamaton, az előkészületektől az elköszönésig. Ez úton is köszönjük nekik! Nagyon jó tapasztalat volt még a HBCS által rendezett Case Solving Day is, amin ketten részt tudtunk venni. Ezen kívül az utazásunk előtti napon még találkoztunk velük, és egy prezentációt tartottunk nekik, illetve egy amerikai cserediáknak is. Majd kaptunk profi visszajelzést a srácoktól, illetve nagyon sokat segítettek például abban, hogy a teret hogyan használjuk ügyesen az elhelyezkedésünkkel. Köszönjük nekik, nagyon hasznosnak bizonyultak a tanácsok!
Majd következett az utazás. Ebben az evoline Informatikai Kft. támogatott bennünket, és így az ő jóvoltukból a hosszú, 15 órányi repülést követően meg is érkeztünk Szingapúrba. Az első élményünk az, hogy a reptér épületéből kisétálva megcsapott a 32 fokos levegő a maga kb. 80%-os páratartalmával! Taxit kerítettünk, és a szálloda felé vettük az irányt erősen nézelődve minden irányba, hiszen rengeteg volt az új inger! A szálloda gyönyörű volt, már az aula tele volt pilótákkal és légiutaskísérőkkel különböző légitársaságoktól. Itt találkoztunk a team hostunkkal, Alennal is. A következő két nap városnézéssel telt, majd vasárnap este regisztráltunk a versenyre a többi 23 csapattal együtt. A hétfő pedig egy tematikus workshoppal indult, ez egy 1 órás kerekasztalt beszélgetést jelent 4 szakértő részvételével, illetve egy fél órás demózást különféle kütyükkel. Ebből lehetett következtetni már a verseny témájára (a mobilitás témakörén belül a location-based advertising okostelefon alkalmazáson keresztül erős hangsúlyt kapott), illetve az eset tárgyát képző vállalatra (a szakértők a szingapúri Changi Airport, Sentosa Island és egy plázákkal foglalkozó cég IT vezetői voltak, melletük egy ilyen alkalmazás fejlesztője szerepelt) is. Délután pedig egy közös kirándulást tettünk a helyi látványosságként szolgáló Sentosa Islandre, hogy megismerhessük az oda látogatókra váró élményeket, és a szigetet is megismerjük. Este pedig a welcome dinner következett, ahol a megnyitó után minden csapat egy rövid bemutatkozást tartott magáról. Nagyon szép gesztus volt a szervezőktől, hogy még egy magyar pörkölt elnevezésű étellel is igyekeztek nekünk kedveskedni! (Habár se magyar, se pörkölt nem igazán volt.)
Kedden reggel pedig elkezdődött a 24 órás esetmegoldás. Ráadásul két esetet meg kellett ez alatt az idő alatt oldanunk! Mivel ezt előre tudtuk már, ezért egy nagyon szoros ütemtervvel készültünk, amit végülis sikeresen be is tartottunk. Az első eset alapvetően marketing témájú volt, és viszonylag szűk, fél éves időtávot érintett. Ezzel szemben a második egy már teljesen IT szemszögből megközelítethető eset volt, ezúttal egy középtávú stratégiát kellett kialakítani, amelyben már komolyabb fejlesztéseknek is volt helye. A verseny folyamata elég bonyolultra sikeredett, ezt az alábbi ábra mutatja is.
A szerdai prezentációnak pedig négy óra alvás után álltunk neki (ami mint kiderült, valószínűleg rekordnak számított a csapatok között, legtöbben egyáltalán nem pihentek vagy csak 1-2 órát). Az első prezentációnk ugyan nem lett hibátlan, – bár ez utólag a felvételeken nem tűnik fel, csak mi tudjuk, hogy nem így terveztük – de a megoldásunk kitűnt a divíziónk többi szereplője közül, és összességében elnyerte a zsűri tetszését. Ennek köszönhetően egyenes ágon továbbjutottunk az elődöntőbe. Ez nagy öröm volt, és délután két óra körül azon is túlestünk. Ez utóbbival viszont már teljesen elégedettek voltunk. Bár sajnos a döntőbe már nem jutottunk be vele, ami talán annak köszönhető, hogy ezúttal hiányzott belőle az a kis plusz, amit az elsőbe sikerült belecsempészni. Minden csapat megoldása nagyon hasonló volt utólag visszanézve, viszont mi prezentáltunk utolsóként a divíziónkban, így már viszonylat kevés új információt tudtunk átadni a zsűrinek. Így még egy körülbelül másfél órás vigaszágas szereplés következett. Ez volt talán az egész verseny számunkra legszokatlanabb helyzete. A második eset megoldásunkból ugyanis készítenünk kellett egy posztert, amit aztán A1-es méretben kinyomtattak, és ezt kiállították a többi vigaszágas csapatéval együtt. Az expo-szerűen körbejáró zsűrit egy-egy 2-3 perces pitch alatt kell meggyőzni arról, hogy a mi megoldásunk a legjobb. Eléggé megviselt minket ez a rész, mivel a zsűritagok jelenléte nagyon intenzív volt, és mert főleg arra voltak kíváncsiak mi az az egyedi érték a megoldásunkban, amire más nem gondolt.
Itt némi szervezési problémának köszönhetően 8 csapat versenyzett egy döntős helyért. Ez pedig sajnos nem mi lettünk végül.
Így mi hazamentünk, és a medencében igyekeztünk regenerálódni. Másnap reggel pedig a döntő következett. Megjelentünk a nagyelőadóban, és figyeltünk, valamint jegyzeteltünk, hogy minél többet tanulhassunk a döntősöktől. Nekik nem csupán az előző nap este megkapott 12 órás esetet kellett megoldaniuk, hanem gyakorlatilag az első 2 eset összegyúrásából kellett egy hosszabbtávú stratégiai tervet készíteniük, összesen 12 perces terjedelemmel. Itt azonban nem értek véget a megpróbáltatásaik, a prezentációjuk után még egy órát kaptak felkészülni egy 3 perces prezentációval, illetve a zsűri 4 percnyi villámkérdéseire. Alapvetően azt mondhatjuk, hogy az első 2 helyezett csapatok személye nagyon világosan körvonalazódott (University of British Columbia és Simon Fraser University) mindenki számára. Egyikőjük nagyon szilárd háttérre építkezve (50+ backup slide-os döntős prezivel) igazi tanácsadók módjára közelítették meg a feladatot, míg a másik egy nagyon erős sales-es vonalat képviselve (némi demózással kiegészítve) küzdött. Egy kis pihenő után pedig a gálavacsora zárta az eseménysorozatot este, amelyet szintén Sentosa Islanden tartottak. Gyönyörű zárás volt, tengerparton, nyitott pavilonban. Ránk is esteledett, majd a szállodával szemben levő német sörözőben fejeztük be a versenyzést a minnesotai csapattal.
Összességében rengeteg élményt és tapasztalatot is szereztünk a verseny alatt. Rengeteg új ismeretséget építettünk, például a már említett minnesotai csapattal, illetve a később győztes kanadai csapattal is. Illetve megnézhettük, – utólag, a felvételekről, hiszen mi nem láthattuk a többi csapat szereplését, csak a döntőben – hogy más csapatok hogyan birkóznak meg a feladattal. A megállapításunk pedig az, hogy a megoldásaink nagyon jók voltak, különösen az első esetre készített prezink emelkedett ki a divíziónkban! Továbbá fontos észrevétel volt, hogy a döntőbe már csak anyanyelvi angol csapatok jutottak be, és sajnos ezen a területen elég komoly hátránnyal indultunk például egy amerikai vagy kanadai csapattal szemben. De így legalább már látjuk azt a területet, amire odafigyelve javíthatunk az eredményünkön. Véleményünk szerint az első két csapat teljesítménye egy ligával a mezőny fölött volt, viszont a többi döntős csapattal úgy érezzük, hogy fel tudtuk volna venni a versenyt. Ennek ellenére az eredményünkkel elégedettek vagyunk (top10), terveink szerint a jövőben folytatjuk az esettanulmányokkal való foglalkozást és remélhetőleg a legközelebbi adandó alkalommal már az élmezőnyt erősíthetjük majd.
Összességében tehát csak bátorítani tudunk mindenkit, hogy készüljön, csiszolja a képességeit, és induljon el ilyen, és ehhez hasonló versenyeken, mert óriási élmény és tapasztalat egyszerre! Illetve ezúton is szeretnénk megköszönni az összes támogatónknak, hogy hozzásegítettek mindehhez bennünket!
További részleteket, és írásokat a versenyről a blogunkon találhattok.
Jani, Marci, Patrik