Az Év Esetoldója Verseny: élménybeszámoló
Az év esetoldója versenyben szerintem három olyan elem volt, ami kiemelkedően jó versennyé, és jó élménnyé tette az egészet. Az eset maga, az egyéni és csapatverseny keverése, illetve a zsűri, az eset szereplői, a szervezők lelkesedése.
A Gránit Bank esete színvonalasan lett megírva, és nagyon sok lehetséges megoldási irányt kínált a versenyzőknek. Az egyfelől világos volt, hogy az eset egy növekedési sztoriról szól. Kedvükre válogathattak viszont a csapatok, hogy milyen növekedést javasolnak: földrajzi értelemben új piac, vagy új ügyfélszegmens, új termék, esetleg új értékesítési csatorna, új üzleti modell, netán akvizíció. Fontosnak tartom továbbá, hogy külön a versenyre írt eset volt. Nem több évvel ezelőtti amerikai példa, hanem egy magyar vállalat valós jelenlegi helyzetével foglalkozhattunk.
Jónak tartom azt a rendszert is, hogy a versenybe egyéni pontok alapján lehetett bekerülni, aztán a szervezők által beosztott csapatban dolgoztunk, majd a végén csapatszintű és egyéni elismerésekre is sor került. Azt hiszem, ez elég jól modellezi a valós munkaerőpiaci helyzetet, ahol egyénként kerülsz be egy szervezetbe, de csapatban dolgozol, végül egyéni és csapatszintű értékelés is lehet.
Végül had emeljem ki a szervezők, a Gránit Bank vezetőinek, és a Vialto vezetőinek a lelkesedését. Engem már a verseny közben is meglepett, hogy mennyire lelkes a zsűri, mennyire komolyan veszi a versenyt, mennyire érdeklődő egyéni szinten is a versenyzők felé, feljegyzi a prezentálók egyéni teljesítményét is, az előadások kötött, és a végén is rengeteget tanácskozik. Ez egyáltalán nem adott mindig, és azt hiszem ebben az esetben az egyik kulcs eleme volt annak, hogy jól érezzük magunkat, jó verseny legyen.
Rolek Tamás, Budapesti Corvinus Egyetem