Az Év Esetoldója 2015- élménybeszámoló
A 2014/15-ös versenyszezon utolsó állomásán az „Év Esetoldója verseny” nem hétköznapi esetét a
BKK szolgáltatta. Az esetet már korábban megkaptuk, így volt lehetőség még a csapatba kerülés előtt egyedül foglalkozni az esettel. A verseny reggelén már sok ismerős arc fogadott a BKK székházban, akikkel már az év során ellenfélként többször is megmérkőztünk. Berezvai Zombor, Nagy Tamás és Lendvai Viktor lettek a csapattársaim, akikkel hamar hozzá is láttunk a munkához…
“A verseny elején mindenki összegezte a saját ötleteit, és gyors prezentációkat tartott, ezután én is
elmondtam a véleményemet és a kérdéseimet az esettel és a prezentációkkal kapcsolatban. Ekkor
örömmel vettük észre, hogy az ötleteink között nincsenek nagy ellentétek, és hogy azokat könnyen össze tudnánk hangolni. Ekkor fel is osztottuk, hogy kinek milyen területet kéne részletesebben kifejteni, valamint, hogy hogyan fogunk egy egységes és következetes megoldást találni. Az első órában már világossá vált számomra, hogy nem is lesz olyan nehéz az együttműködés, mivel mindenki nagyon nyitott volt a kritikára és hajlandó volt átgondolni eredeti elgondolkodásait. Ha úgy alakult, el tudni vetni saját ötletét, ha úgy, akkor meg tudta védeni azt. (Viktor)
“Jó volt a csapat dinamikája, tudtunk közösen gondolkozni és együttműködni. Az elején persze azt
hittem, hogy mindenre lesz időnk, végül az utolsó utáni pillanatokban jöttünk rá, hogy mit is
szeretnénk kérdezni a BKK vezérigazgatójától és persze a prezentáció is épp, hogy elkészült.”
(Zombor)
Mi prezentáltunk elsőnek, ezért minden prezentációt meghallgathattunk. Mindenki egy kicsit másképp állt az esethez és másra helyezte a hangsúlyt, ezért nagyon nehéz volt összehasonlítani a megoldásokat, így nem maradt más hátra, mint az idegőrlő várakozás.
A csapatverseny eredménye derült ki először. A többiekkel egyetértettünk abban, hogy nagyon jól
sikerült a közös munka, és izgatottan vártuk az eredményt. Az egész napos feszültséget egy pillanat alatt leírhatatlan öröm váltotta fel, amikor kiderült, hogy a mi megoldásunkat tartotta a legjobbnak a zsűri. Az eredményhirdetés az egyéni díjakkal folytatódott.
A Legjobb előadói díj nagy meglepetés volt a számomra, mivel a prezentálást mindig nagy
gyengeségemnek tartottam. Két évvel ezelőtt, az egyik verseny döntőjében nem is prezentáltam
emiatt, mivel nem volt elég önbizalmam, hogy kiálljak a neves zsűri elé és féltem attól, hogy én
rontom el a prezentációt. Természetesen azóta számos versenyen részt vettem, melyeken
igyekeztem leküzdeni ezeket a félelmeket, és javítani az előadói készségeimet. Szerintem, ezek után mondanom sem kell, hogy mennyire felemelő érzés volt egy olyan díjat elnyerni, amely pont a legnagyobb gyengémnek tartott prezentációs készségemnek a fejlődését igazolja.
Az „ÉV Esetoldója díj” a tanév során összegyűjtött pontok, továbbá az egyéni megoldási javaslatra,
valamint a csapatmegoldásra adott pontok alapján osztották ki. A pontszámításból is látszik, hogy ez a díj csak részben egyéni. Az összesített pontszám legnagyobb részét a csapatban elért eredmények alapján szerezhető meg, ezért ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki ebben az évben, legalább egy versenyen velem tartott.
Az előző év „Év Esetoldója”, Rolek Tamás említette, hogy ez a rendszer elég jól modellezi a valós
munkapiaci helyzetet, ahol egyénenként kerülsz be a szervezetbe, de csapatban dolgozol, végül pedig egyéni és csapatszintű értékelést kapsz. Ezt a gondolatot csak annyival egészíteném ki, hogy ezeken a csapatversenyeken látszik, hogy egyedül milyen keveset is érünk és, hogy az igazán nagy dolgokat, önzetlen csapatmunkával, lassan, gondosan és nagyszerű csapattársakkal lehet elérni.