Dunán innen, Tiszán túl
A sólymok megérkezésén túl az elmúlt hetek nagy híre, miszerint az ISD Dunaferr Dunai Vasmű Zrt. 1500 alkalmazottjának az elbocsátását jelentette be. A vállalat az éves beszámolója alapján 5238 főt foglalkoztatott 2012-ben. A hírre reagálva megszólalt a Nemzetgazdasági Minisztérium is és először bejelentette, hogy segítséget nyújt az elbocsátottaknak. Pár nappal később már a vállalat lehetséges felvásárlását, illetve a tárgyalási folyamat megkezdését jelentették be.
A fent leírt folyamatban keverednek a politikai (például a munkavállalók védelme) és a gazdasági (állami tulajdon egy vasműben) szintű reakciók, érvek. Anélkül, hogy bármiféle állást foglalnék a kérdésben, nem árt megnézni a fent említett vállalatot kicsit közelebbről.
A nemzetközi acél ipart jól összefoglalja az Ernst&Young Global steel 2013. A new world, a new strategy kiadványa. Mindez alapján az iparában stagnálás, enyhe növekedés várható a jövőben. A piac szerkezetét tekintve olyan nagy szereplők dominálják, mint az ArcelorMittal, vagy Tata Steel.
A 2004-ben privatizált ISD Dunai Vasmű Zrt. egy donyecki központú, ukrán Donbass Ipari Szövetség része. Az ISD a térség több országában, például Lengyelország, Svájc, is rendelkezik leányvállalattal. A Dunafert részét képezi a nagyolvasztómű, acélmű, meleghengermű, hideghengermű, lőrinci hengermű, lemezalakítómű, fémbevonó- és feldolgozómű, a gyártó egység, valamint a szállítómű.
A Dunaferr pénzügyi teljesítményét tekintve habár az árbevétel az elmúlt időszakban folyamatosan növekedett, annak növekedési üteme nem tudta lekövetni a költségek alakulását. A drasztikusan növekedő alapanyagárakat nem követte szervezeti szintű racionalizáció. 2009-ben az alapanyaköltségek a bevétel 78%-át tették, ami átlagosnak nevezhető (az iparági átlag 81%). 2012-re ez az arány 94%-ra változott, ami azt jelenti, hogy szinte a teljes bevételt elviszi a nyersanyag ára illetve a termelési költség. A megmaradó, minimális profitot pedig az acéliparban magasnak számító, a bevételek több mint 10%-át kitevő szeméklyi költségek viszik el.
Az iparági növekedés lelassulása, valamint a kedvezőtlen költségszerkezet miatt a Dunaferr az elmúlt négy év alatt üzemi szinten veszteséges volt. Az évek során a vállalat mintegy 150 milliárd forint adósságot halmozott fel. A legfrissebb hírek alapján a kormány ennek a 150 milliárd forintnak az átvállalására tett ajánlatot részesedésért cserébe. Az ördög mindig a részletekben lakozik, kérdés, hogy ez a 150 milliárd forint mekkora részesedést jelentene és milyen konstrukciókkal.
A kérdés vizsgálata során érdemes átgondolni, hogy mi lehet az állam célja a bevásárlással. Eszerint elvileg megjelenhet stratégiai/szakmai befektetőként, pénzügyi befektetőként, illetve, mint állam érvényesíthet szociális szempontokat:
- Szakmai befektető: Szakmai befektetők fő célja általában a vállalaton belüli tulajdonszerzéssel a piaci pozíció erősítése, valamint információkhoz történő hozzáférés. Mivel egy nemzetközi viszonylatban kis acélvállalatról beszélünk, így nem valószínű, hogy ez volt a fő szempont.
- Pénzügyi befektető: Zártkörűen működő társaság esetén a pénzügyi befektetőket két tényező, az osztalék és a vállalat (értsd a zártan tulajdonolt részvények) értékének növelése mozgat. Mivel a vállalat az elmúlt négy évben üzemi szinten veszteséges volt, nem fizetett osztalékot (és várhatóan a közeljövőben nem is fog). A vállalat jövőbeli értékével kapcsolatban nem mernék határozott állításokat tenni, de jelen világpiaci és működési környezet mellett nem valószínű, hogy a cégérték növekedni fog. Összegezve tehát a Dunaferr, mint pénzügyi befektetés igen csak kérdéses.
- Állam és a szociális szempontok: Az állam lényegéből adódóan nem pusztán gazdasági szempontok alapján mérlegel (sőt!). Fő célja a társadalom összetartása és a társadalmi jólét növelése. E logika mentén megjelenhet és beleszólhat a gazdasági folyamatokba tulajdonosként. Dunaújváros jelen esetben, egy a Vasműtől erősen függő régió, ahol a tervezett elbocsátás jelentős szociális katasztrófát okozna. A kérdés, ebben az esetben, hogy a felvásárlás egyfajta tűzoltás, vagy valóban válasz a létező problémákra. A hitelek elengedése és az állami tulajdon garantálja-e a vállalat további versenyképes működését?
Mint látható, az állam esetleges bevásárlásának több oka is lehet. Érdekes lesz figyelni az ügyre a továbbiakban.