Esettanulmányok és Miskolc
Létezik-e vajon helyes használati útmutató, ahhoz hogyan is oldhatunk meg jól egy esettanulmányt? Leginkább ez a kérdés járt a fejemben, mikor megérkeztem a Case Solvers kétnapos tréningjére, melynek a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi kara adott otthont.
Kíváncsi voltam mit mondat vajon a több éves tapasztalat, a rengeteg esettanulmány-megoldás és a számtalan visszajelzés? Tényleg létezik jó recept a problémák megoldására?
Valójában mind született problémamegoldók vagyunk, az agyunk folyamatosan keresi a lehetséges megoldásokat, a lényegről azonban gyakran megfeledkezünk, hogy ne csak orvosoljuk a problémát, hanem szűntessük meg az okát.
A kreativitással nem volt gondunk, az idővel azonban annál inkább. A Case Solvers rámutatott arra, hogy kevés az, ha vannak jó gondolataink, de nincs időnk arra, hogy ezt kellő részletezettséggel kidolgozzuk, mert valahol leragadunk.
A srácok a tréning során egy olyan gondolkodási keretet próbáltak átadni számunkra, ami elősegíti a határidők betartását, és a megfelelően felépített prezentációt, és mindezt a lehető legbarátságosabb hangulatban, valóban érdekelték őket meglátásaink, mi voltunk a főszereplők.
Tulajdonképpen kaptunk egy használati útmutatót, ami a legtöbb esettanulmány megoldása során alkalmazható, természetesen nem egy az egyben, de tökéletes alapot biztosít ahhoz, hogy a folyamat gördülékenyen haladjon a szűkös idő ellenére is. Fejlesztettük egyéni kompetenciáinkat és erősítettük a csoport kohéziót. Ami pedig ennél is fontosabb: visszajelzéseket kaptunk, olyan építő jellegű kritikákat, amik mindannyiunk számára megadják a lehetőséget a változtatásra. Mind a megoldási fázis, mind a prezentálás elemzésére nagy hangsúlyt fektettek, annak érdekében, hogy szembesüljünk a felmerülő hibákkal, mik azok a sarkalatos pontok, amikre legközelebb jobban oda kell figyelnünk.
Véleményem szerint az egyik legfontosabb tényező az ilyen jellegű versenyeknél, hogy a csapattagok megfelelően legyenek összeválogatva és a tagok legyenek tisztában egymás kompetenciáival. Ha tudjuk azt, hogy ki miben a legjobb a feladatokat is jól strukturáltan tudjuk felosztani. A tréning során is visszaigazolást nyert ez a meglátásom, hiszen a rendelkezésre álló idő jobban beosztható, ha nem minden feladatot közösen és egymásra várva készítünk el, hanem mindenki tudja, hogy mit kell tennie az előrehaladás érdekében.
Mindannyian nyitottan álltunk az egész hétvégéhez, bár nem tudtuk mire számítsunk, de sokkal többet kaptunk, mint szimpla gyakorlás a jövőbeni éles produkciókra. Már a második napon látszott rajtunk a fejlődés, a technikák és módszerek tudatos alkalmazása, ami elősegítette, hogy magabiztosabban tudjuk előadni azt, amin hosszú órákon keresztül dolgoztunk. Bár valószínűleg sosem lesz olyan, hogy tökéletes megoldás, hiszen bármennyi időt is kapunk a felkészülésre, az valahogy mindig kevés lesz, de törekedni tudunk efelé. Megválaszolva a legelső kérdést: igen, van jó használati útmutató, ami bennünk rejlik, csak tudni kell élni vele.
Páll Liliána
