Szállj, szállj sólyom szárnyán
Az elmúlt napokban több hír is felmerült, miszerint a magyar állam, közel-keleti kisebbségi befektetőkkel közösen légitársaságot indítana, Sólyom Hungarian Airlines néven. A MALÉV csőd óta nem ez az első ilyen próbálkozás, hiszen még tavaly felreppentek a hírek a Hungarian World Airways létrehozásáról. No de mi is a helyzet a hazai légiközlekedésben?
Üzleti modellek a légiközlekedésben
Napjaink légiközlekedésében két domináns üzleti modell uralkodik. Egyrészt a hagyományos – úgynevezett network carrierek – légitársaságok, másrészt pedig a fapados (low cost) modellje. A két modell egymástól teljesen eltérő célcsoportot céloz meg szolgáltatásaival.
A hagyományos légitársaságok légi szövetségekbe tömörülve próbálnak nemzetközi hálózatokat kiépíteni, melyeken keresztül hosszú, több órás, több átszállásos (úgy nevezett long haul) járatokon keresztül juttatják el az utasokat a világ bármely pontjára. A hagyományos légitársaságok járataink több osztályt is kialakítanak az eltérő célközönségnek (economy-, business-, first class). A flottákat többnyire több féle gép típus alkotja (eltérő távolságok eltérő gépeket igényelnek), ezzel is megnövelve a gépek karbantartási költségét. A hagyományos társaságok az online csatornák meleltt, gyakran offline értékesítési pontokat is fenntartanak. A repülő jegy árába be van építve a repülőgépen kapott ebéd, vacsora, reggeli is. A hagyományos légitársaságok közül több helyen is megjelenik az állam, mint tulajdonos.
A hagyományos légitársaságokkal szemben a fapadosok úgynevezett point-to-point rendszerekben reptetik az utasaikat. Flottáik többnyire egy-két géptípusból állnak, melyeket gyakran lízingelnek. A fedélzeten minden extra szolgáltatásért fizetni kell és nincsenek külön osztályok a gépeken. A távolság tekintetében rövid maximum 3-4 órás utakat üzemeltetnek. A rendkívül alacsony áron értékesített jegyekkel az ár érzékeny utasokat célozzák meg online értékesítési csatornáikon (többnyire a web lapukon) keresztül. A hagyományos légitársaságokkal szemben az olcsóbb, másodlagos repülőterekre repülnek.
A magyar légiközlekedésben sokáig monopol szerepet betöltő MALÉV a rendszerváltás után nem tudott alkalmazkodni a piac kinyílásához. Beragadt a prémium kategórában játszó hagyományos légitársaságok (Lufthansa, British Airways) és az újonnan megjelenő fapadosok közé (stuck to the middle). Mindezt tette úgy, hogy a költség oldalon rendkívül „hatékonytalanul” működött. Átgondolatlan repülőpark, erős, a fontos döntéseket egzisztenciális félelemből blokkoló szakszervezet jellemezte a társaságot.
MALÉV örökség
A MALÉV csődje természetesen nem csak a MALÉV munkavállalókat és a pórul járt utasokat érintette. Hardy Mihály, a Liszt Ferenc Repülőtér szóvívője szerint a repülőtér a csőddel nagyságrendileg 2 millió utast veszített el a tervezett 9.6 millióból. A nemrég befejezett és a MALÉV működéséhez illesztett Skycourt beruházás kihasználatlanság, a mára bezárt I. terminálról II. terminálra átterelt fapados járatok képe, valamin kevesebb közvetlen desztináció jellemzi ma nemzeti repülőterünket.
Magyar légiközlekedés – szép kis esettanulmány
A fenti összegzésen túl az egész történetet kezelhetjük úgy, mint egy szép kis esettanulmányt. Adott egy befektetői csoport, akik szeretnének egy nemzeti légitársaságot alapítani Budapest bázis reptérrel. A belépési korlátok gyors áttekintése során nagyjából megállapítható, hogy ez egy rendkívül tőkeigényes (repülőgépek lízingje) piacra lépés.
Az első és kb. legfontosabb stratégiai döntés, amivel a befektetők szembesülnek a célcsoport és az üzleti modell kiválasztása. Itt egyrészt kérdés, prémium vagy fapados kategóriákban akar versenyezni az újonnan megalapítandó vállalat, illetve milyen földrajzi fókusszal. Mindezek után készíthetünk egy Canvas-t az új légitársaságra, melyben definiáljuk a célcsoportunkat (business utasok vagy turisták), értékesítési csatornáinkat (online vagy offline), az utasokkal való kapcsolattartást (pl. hűség programok). Mindebből kialakul a légitársaságunk értékajánlata, mellyel a választott fogyasztói réteget eléri.
A modell másik felét az erőforrásainkkal (pl. repülők) kapcsolatos kérdések (saját vagy lízing), a kulcs tevékenységeink (mi az ami a vállalaton belül és mi az amit kívül csinálunk), valamint a legfontosabb partnereink (kössünk-e szövetséget a Liszt Ferenc reptérrel) alkotják. Mindezen tényezők összessége meghatározza a felmerülő működési és beruházási költségeket, melyeket össze kell vetnünk a potenciális bevételeinkkel.
Tény, hogy a fapados szegmensbe való belépésnél erős árversenyben találná magát az új légitársaság a Wizzair és a Ryanair mellett, míg a prémium kategóriában azt a kérdést kellene megválaszolni a döntéshozóknak, hogy miért vennének az utasok Lufthansa vagy Air France helyett jegyet a Sólyomra. Érdekes és egyben súlyos kérdések ezek.
Anélkül, hogy a fapados vagy prémium légitársaság kérdésében bármelyik oldalra letenném a voksot, fontos megjegyezni, hogy az üzleti modell, illetve a versenystratégia kiválasztása kritikus a belépés során. A tiszta lap lehetősége és a MALÉV gyenge teljesítménye iránymutatásként szolgálhat napjaink új repülési vállalkozói számára, ugyanis nem érdemes kétszer ugyanazt a hibát elkövetni. Ha ti lennétek a Sólyom Hungarian Airlines befektetői, tisztán üzleti szempontok mentén hogyan döntenétek? Milyen szempontrendszer alapján hoznátok meg a végső döntést?