The capitalists dilemma: Innovációról röviden
Az elmúlt napokban a Rajk László Szakkollégium meghívására Magyarországon járt Clayton Christensen, a Harvard Business School professzora. A professzor a Rajk László Szakkollégium által alapított Herbert Simon díjat vette át. A díjat korábban olyan nagy nevű üzleti gondolkodók kapták meg, mint James March (2005), Henry Mintzberg (2006), Michael C. Jensen (2007), Robert M. Grant (2008), C. K. Prahalad (2009), Hakan Hakansson (2010), David Teece (2011), Pankaj Ghemawat (2012), valamint Aswath Damodaran (2013). Christensen a díj átadása után tartott egy előadást „The Capitalist’s Dilemma” címmel az MTA-n.
Chrisetensen előadása alapvetően a romboló innováció (distruptive innovation) köré épült. Az előadást két szálon vitte végig, vállalati és magánéleti példákkal színesítve. Az előadásának – és az elméletének – központi kérdése, hogy vajon mi okozza a vállalatok bukását. A professzor szerint habár a vállalatok vezetői az adott helyzetben racionálisan viselkednek, az adott döntési helyzetek során gyakran rövidtávon gondolkodnak. Erre példaként hozta azt a helyzetet, amikor egy erősebb piaci pozícióban lévő vállalat, mely drágább, komplexebb technológiával rendelkezik, szembe kerül egy új piaci belépővel (melynél az alkalmazott technológia hatékonyabb).
A professzor a Dell és az Asus példáján keresztül vezette le, a tevékenységek kiszervezéséhez köthető kreatív rombolást. A kiinduló pontban (10 évvel ezelőtt) a Dell ismert nagyvállalat, melynek egyik alkatrész beszállítója az Asus volt. Idővel az Asus több és több tevékenységet vett át a Delltől. Az Asus eleinte alkatrészt gyártott, összeszerelt, később pedig már az egész ellátási láncot kezelte. A történet végére az Asus egy integrált, gyártóvá lépett elő, míg a Dell csupán egy ismert márka maradt. A Dell a profit margin javítása céljából folyamatosan racionális döntéseket hozott, és ez minden egyes kiszervezési döntésnél meg is látszott a legfontosabb mutatókon. A döntéseknél a legfontosabb érv az alapvető képességre (core competence) való koncentrálás, valamint a pénzügyi mutatók várható javulása volt. Ezzel szemben az Asus a kiinduló állapotban egyszerű alkatrészgyártóként működött, az adott alkatrész gyártásához szükséges kompetenciákkal. Nem értett az alkatrész összeszereléshez és a laptopok ellátási láncának menedzseléséhez sem. A piaci lehetőségeket viszont jól felismerte és képes volt új vállalati képességek kialakítására. Gyorsan tanult, és a létezőnél olcsóbban (hatékonyabban) tudta ellátni a neki átadott területeket. Mindkét fél racionálisan viselkedett, a Dell mégis sokat vesztett a piaci pozícióján az alulról érkező Asus-szal szemben. Míg a Dell a döntéseit elsősorban rövidtávú, pénzügyi szempontokra alapozta, az Asus az átvett területekkel járó új kompetenciákat hatékonyabban tudta a gyártás során felhasználni.
A két laptopgyártó példáját az innováció jellegén keresztül is lehet szemléltetni. Christensen három féle innovációt különböztetett meg: 1. piacvezérelt (market-driven); 2. fenntartó (sustained), valamint 3. hatékonyságjavító (efficiency-driven) innovációt.
- Piacvezérelt: áttöréses innováció, mely során a vállalatok radikálisan új terméket, szolgáltatást állítanak elő. Az innováció ezen ormája során új vállalati kapacitásokra van szükség, azaz a vállalat új munkahelyeket teremt. Az új munkahelyek teremtésén keresztül közvetlenül hat a nemzetgazdaság növekedésére.
- Fenntartó: a már meglévő termékek, szolgáltatások javítását szolgáló innovációs tevékenység. A fő célja apró, inkrementális javítások véghezvitele. Nem jár új munkahelyek teremtésével (sőt bizonyos esetekben, pl. gépesítés munkahelyek elvesztésével járhat), nincs közvetlen hatása a gazdasági növekedésre.
- Hatékonyságjavító: a vállalat működési hatékonyságának javítása áll a középpontban. Elsődleges célként megjelenik a profitabilitás javítása, gyakran tartalmazza a költség oldal újragondolását. A professzor szerint ez nem jár valós (pl. értékesített volumen) növekedéssel.
Christensen szerint az erős pozícióban lévő vállalatok egy válság helyzetben általában hajlamosabbak a hatékonyságnövelő innovációra koncentrálni. Az előadó szerint a vállalatvezetőknek érdemes a hatékonyságjavító innovációból származó eredményt egyből a piacvezérelt innovációba vezetni, hiszen az kézzelfogható növekedéshez vezet.
Az előadás végén az egyik kérdező az innovációs ciklusok kapcsán a vállalatok méretére és reakcióidejére kérdezett rá. Válaszában Christensen a vállalati válsághelyzeteket a betegséghez hasonlította. Véleménye szerint nem a fizikai testfelépítésen múlik egy-egy betegség, válsághelyzet, hanem az oda vezető folyamaton. Megfelelő életvitel mellett, hosszú távon is fenntartható üzleti döntések mellett a jövőben kialakuló betegségek valószínűsége is jelentősen csökkenthető.